Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( 340 )

gok közül legnagyobb boldogtalanság , azért hogy az legvalóságosabb ’s nyilván való jele a fcárhozásnak.

Ez iránt hozzád fordulok én, ó én Istenem, engedd meg hogy egy kérést tegyek néked itten minnyájoknak , kik engem hallgatnak , nevében. Nagyon közönséges kegyelem az mellyet én te tóled kérek ; de ha te azt megadod nékünk, mindent reményiek én e’ keresztény Hallgatók’ részére. El ne hagyj soha minket, Uram, annyira, hogy megbotránkoz- zunk abban , a’ mit te mi érettünk tettél, és az Isteni oktatásokban , rnellyeket te mi nékünk adtál. Tudjuk mi, hogy az a’ világnak szabadhitüsége visz minket arra, és ha te attól meg nem őriznél , megérezhetetlenűl abba a’ hitetlensegnek nemébe vezetne az bennünket. De ugyan azért hívjuk mi segítségül, Istenem, a’ te malasztodat: nyomj elménkbe a’ te meg- aláztatásid ’s kínszenvedésid felöl magos egy vélekedést , ollyat, a’ minővel volt Sz. Pál, midőn azokról olly jeles szókkal szóllott, és minden dicsőségét azokban belyheztette. Te voltál az, Uram, ki annak az Apostolnak szívében közbevetetlenül munkálódtál , hogy azokjat a’ nagy érzeményeket támasztanád abban. O, ha merem e’képen kimagyarázni magamat, üldözője volt a’ te alázatosságodnak ’s keresztednek ; de egy szempillantásban imádójává ’s hirdetőjévé lett annak. Közölj velünk, ’s engedj nékünk valameily részt abból az Apostoli lélekből, hogy becsüljük meg szinte a’ gyalázatidat is. Ah ! mi lesz Uram , a’ te nagyságod ’s fényességed felől a’ te mennyei lakásodban , mivel e’ földön még a’ gyalázatid is olly dicsőségesek voltának ; mi lesz mi felőlünk , isteni Üdvezítc, midőn egykor ki fogod nyilatkoztat-