Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g
( 529 ) o mindent mást mondott volna nékünk * hallgattuk volna mi ótet; ha ő elonkbe tette volna a’ pogányságnak meséit, bevettük volna mi azokat; de azért hogy Ö olly titkokat jelentett ki nékünk , mellyek mind a’ mi életünknek megújítására, és természetindúlati nknak megrontására czeloznak azért zendültünk fel mi : hasonlók azokhoz a’ dühös nyavalyásokhoz , kik dühösséggel fordulnak ugyanazok ellen , kiket a’ szeretet melléjek ád , hogy'vigasztalják ókét. E’képen, folytatja Sz. Ágoston, lett a’ mi Istenünk , ámbár melly imádandó legyen ó , ellenkezésnek tárgyává a’ kevélyeknek , azért hogy megalázván magát akarta leverni a’ kevélységeket, Mint ha az kevés volna az embernek bogy 6 beteg, ha még azt is hozzá nem adná hogy dicsekedjen az ő tulajdon nyavalyájában és rossz néven vegye, hogy attól megmenteni a- karják ótet. Beszéljek én egy világ’ nagy emberének egy gyermek Istentől , egy jás^blybart fekvő Istenről, az megháborítja ótet; nemá’ne- hézségnek okáért, melly ebben a’titok bán lenni látszatik mert gyakorta nem is gondolkodik ö azon nehézség felől, és talán soha sem is vis- gálta azt; hanem azért hogy az a’ titok kárhoztatja az ő nagyra vágyódásának minden vágya- kodásit és minden igazságtalan ’s gönoszságos fejtett szándékit szerencséjének nagyobbítására ámbár mibe tejljék az néki. Tegyek én egy világ’ Asszonyának szeméi elejébe egy szenvedő és sebekkel béborított Istent fel fog háborodni az ő szíve; nem a’ lehetetlenség miatt melfyet abban látna , mert nem lát abban semmit hanem azért hogy egy olly állapotban lévő Isten szemlátomást való dorgálása az Ő kényességének , tulajdon maga szeretetének , maga testére “fiséit gondjának. És] próbájára annak, a’ mit
