Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

~ ( 14 ) ”

hogy behasson a’ jövendőbe, hogy lássa meg az eseteket, mellyek a’jelen való dolgokat megváltoztathatják, hogy ő annak a’ gyermeknek egészen bent a’ szívében olvasson , hogy ottan bizonyos elrejtett rendeléseket sajdítson meg, mellyek még kívülre ki nem adták magokat: mert mind ezeknek tudomása felett fundáltatik a’ hivatalok’ kimutatásának jussa,* és mikor az Isten valakit hív, mind ezeknek tudomásával él arra. De hol vagyon e földön az az atya , ki ezen tudomások közűi legkissebbikével is bírjon? És nem é eltűrhetetlen vakmerőség tehát az egy atyában, hogy a’ hivataloknak, '5 élet’ rendéinek urává akarja magát tenni az Ő házi népe között ? nem-é annyit tészen az, mint vagy szinte az Istennek bölcsességét magának tulajdonítani, a’ mi nagy gonoszság, vagy az embernek bölcsességével abba mérészíeni kapni, a’ mi feljebb való, és isteni bölcsességet kíván? merész igyekezet, mellyet nem mondhatunk egyébnek, hanem bolondságnak.

Ez közönséges, de mennjünk a’ különös dolgokra: én azt tartom, hogy ez a’ cselekedet egyenlőképen rövidséges az Istennek , akár egy atya rendelje el az ő gyermekit önnönma- gában szent egy hivatalra , akár rendelje el ö- ket a’ világra. Figyelmez te erre a’ te szándékod, mondod te , az az, hogy egy gyermeket az Egyházba heíyheztesséi be ; hogy szerezzél néki egyházi hivatalokat sőt ha szükség, a szentséges egyházi rendeknek felvételére is kötelezzed ötét : mondom ha szükség ; mert szükségen kívül senki sem gondolkodna a’ felöl te pedig jól érted, minémű légyen az a’ szükség. Alig született az a’ gyermek , már az egyház az 0 osztálya ; és lehet mondani felőle azt, noha#nagyon ellenkező értelemben a’ mi Isaiás