Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 98 )

soha nem volt az a gondolatunk , hogy mutassunk be, p. o. áldozatot egy lYlartyrnak is« Tudjuk mi, hogy az a tisztelet egyedül csak Istent illet, és ugyan csak egyedül az Istennek teszük meg azt. Mert hol vagyon az a’ Püspök, hol vagyon az a’ Pap, ki az Oltárnál lévén, valaha mondotta volna: Te néked Péter, Te néked Pál, Te néked Czyprián ajánljuk ’s mutatjuk bé a’ makula nélkül való Bárányt.'* feláldozuk mi ótet az Istennek, ki a’ Martyrokat megkoronázta, és nem egyébért mutatjuk be ótet a’ Martyrok’ emlékezetére, hanem hogy részesüljünk érdemikben , és nyerjük meg esedezéseknek segedelmét. E- képen beszéilett Sz. Ágoston; és én azonképen mondom Mária felöl* Mi jelesen ünnepijük a’ boldog napot, mellyben az Angyal jelentet* te néki a’ választ, mellyet Isten iránta tett, de Isten ne adja, hogy díjunkat letévén neki azért hogy az Isten’ Igéjét méhében fogadta, öszveegyelítsük ótet Istennel. Az iránt nem félünis, hogy valaki gyanúságba vehesse hitünket. Mert, hogy ugyan azon okoskodással éljek, hol vagyon az a' Pap , ki a’ Sz. Mise áldozatában mondotta volna valaha: Mi néked áldozunk Mária? Annak áldozunk mi ki élévé elrendelte Máriát, ki megszentelte Máriát, ki megdicsöítetle Máriát; de noha ó vitathatatlan Isten’ Anyja legyen, nem tekintjük ’s nem tiszteljük ötét egyébként, hanem mint merő Teremtést, kinek minden boldogsága az, hogy hív volt Istenhez, hogy alázatos volt Isten előtt hogy különösen választatott Istentől.

Mindazonáltal, nem emelvén fel Máriát szint’ Istenig, vagyon-e egyébaránt hozzá hasonlítható nagyság ennek az Isten' Anyjának nagyságához? Igyekezzünk, kedves Halgatóim,