Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( S9 )

kit én hirdetek nektek, az az, ki Isten lévén, és nem állítván ragadománynak magát az Istennel egyenlőnek lenni, kiüresítette önnön- magát, szolgai formát vévén fel, és az emberekhez hasonlóvá lévén. Valóban, hogy egy Isten emberré legyen, az az Istenhez képest felűlhaladja minden grádicsit a’ megalacsonyí- tásnak, mellyet a’ mi képzelésünk képzel ’s képzelhet magának. Hogy szint’ addig menjünk , szükséges hogy az isteni kijelentés jöjjön annak segítségére, és hogy a’ hitnek elevenebb világosságival megerősíttetvén, felemeljen bennünket önnön magunknak felette, hogy megfogássá velünk, mi légyen egy abban az állapotban lévő Isten. Már, miképen fogjuk meg mi őtet? egyedül ezen szó által, melly többet tesz mint az mind, a’ mit a’ Theofogusok és Sz. Atyák igyekeztek arról mondani nékünk; és a' Sz. Lélek súgta be azt: Ó Emberre lett az az: Isten lévén, az o Vagyonsága’ felségének rövidsége nélkül, valamelly semmiségnek nemére juttatta magát.

Abból tehát az isteni semmiségből, hogy úgy mondjam, formáltattunk mi; és annak az Isten’ kiüresítésének csuda ’s ereje által vagyunk mi az mind, a’ mi vagyunk a’ kegyelemnek rendében. Valamint hogy az első semmiség, mellyet én a' teremtés’ semmiségének nevezek, kezdete’s eredete volt minden vagyonságoknak , mellyek a’természetben vagy* nak , szükséges volt, hogy abból a’ második semmiségből, melly az Ige’ maga megalázásának s megtestesülésének semmisége , húzzon ki az Isten minden vagyonságokat, mellyek természeten felül való rendűek; az az: minden malasztokat , minden jó erkölcsöket, minden «rdemekct, minden világosságokat , minden