Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( S3 )

önnön magunktól való feloldozásában önnön magunknak való ellenemondásban áll; és kö- vetkezendóül az alázatosság tesz tehetségesekké bennünket arra, hogy bírjuk az Istent, hogy az Isten’ ajándékinak megtartására alkalmatos választott edények legyünk , egy szóval , hogy az Isten lelke ’s malaszti’ kimondhatlan kiöntésinek tárgyul szolgáljunk. Ezen állítás felett fundáltatik e’ mai .napi Titok. Mert íme kedves Halgatóim miként alkalmaztatom én azt; az Isten akarta közleni magát az emberrel de csudálatos módon, inellynek meg is kell haladni az ember elméjét; t. i. az o Igéje’ megtestesülésének megfoghatatlan útján. Beszéljünk együgyuebben ’s világosabban. Az Isten akarta, hogy az az Ige az a’ Magasságbélinek Fia jöjjön e’ világra mi testünkbe öltözve ; hogy Ö ember legyen mint mi, és a’ bűnnek kirekesztésével, tellyességgel hasonló mi hozzánk, A’ végre keresett ö egy Szüzet, ki anyai minému- ségében eggyütt mivelódhessen e’ nagy szándéknak bétellyesítésében egy szive szerént való szüzet , o feltalálja azt az alázatosságnak mélységét, melly elkerülhetetlenül kívántatott arra, hogy abból élő templomot csináljon, a’ hol az Istenség’ tellyének kilencz egész holnapokig laknia kellett. Melly szempillantásban kellett jönni véghezvitelére a munkának mel* lyet ö magának elejébetett, vetette szemeit Máriára ; és az Asszonyállatok között egyedül Má- ' ria látszatott néki annak a’ tökélletes alázatnak állapotjában lenni , mellyet ő kívánt. Azért úgy mond Sz. Ágoston választotta ötét valamennyi mások előtt, és azért becsülte meg ötét minden más maiasztok közül legfeljebb valóval, melly volt Istent fogadni méhében, mert 6 az Isten szolgálóji közül vitatás nélkül 's ki-