Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

C 383 )

zoknál kiknek , minekutána ugyanazon | fálla- gotokon általmentek a’ világban, a’ mellyeken ti, a’ ti magatok viselése’ formáéinak kell len- niek. Kellett-e , mondom , nékik több arra, hogy beléjek ihleltessen minden buzgóság , mellyel voltának ók az Istennek szolgálatjában , mint reá emlékezniek azon módra , mellyel szolgálnak az emberek a’ földi Nagyoknak, és mellyel ők önnönmagok szolgáltának nékik? Csu- dálkoznak némellyek azon hogy voltak légyen Szentek az Udvarban ; én pedig azt állítom, hogy ugyan az Udvar, rnellyhez ők Isten’ rendeléséből hozzákötve voltának , tette őket Szentekké. Igen is, az Udvar oktatta őket az istenitiszteletre: az Udvar, melly annyi másoknak istentelenség’ oskolája volt és most is oliy gyakorta , az Istennek különös ajabdéka által tanította ezeket a’ Kereszténységre, és emelte fel a’ szentségre. Miként azt? semmi nem inkább természet szerént való, semmi nem együgyu- ebb. Az ő sorsok által lekötöttek léven az Udvarhoz , szégyenlettek nem lenni az Istenhez oliy kész engedelmességgel ’s oily megszeghetetlea hKséggel, mint az, mellyet ók az ő Fejedelmekhez mutattak , és ez az öszvehasonlítás reá vitte őket, hogy mindent mérészelljenek. Fájdalommal szemekre vetették ők magoknak , hogy ők kevesebbé serények az ő üdvezségek- nek Istenéért, mint azon Űrért, a’ kitől függ az ó múlandó szerencséjek ; és azt gyakran szemökre hányván magoknak reá jutottak végtére hogy tehették magoknak azt a' kellemetes ,bizonyságot , mellyet a’ felől kívánt tőlek az Ő lélkiisméretek, és mellyben állott ő nékik az istenitiszteletnek fő és valóságos sommája: akarom mondani, reá jutottak végtére, hogy az istenhez awal a’ mindenek felett való szereted