Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

C 366 )

1Ő1, hasonló lévén a’ széltói ingattatott nádhoz semmire el nem tökéllem magamat. Mind addig, míg én képzelek magamnak az én sorsomban vagy emberi elme szerént való vagy egy átallyában való lehetetlenségeket arra , hogy gyakoroljam magamat az én istenitiszteletemben, semmi készületet, semmi igyekezetei nem teszek én, tunyaságomnak meggyőzésére. Él- lemben az a' gondolat , hogy az én sorsom nem akadály abban, az bátorít meg engem, az bíztat engem az ád bizodalinasságot nékem, az tétet nemes eltökélléseket én veiem ; az tesz engem tehetségessé arra, hogy azokat fenntartsam s véghez vigyem, az erősít meg engem a’ keresztényi készületekben , mellyekben kell élnem , hogy üdvösségemen buzgósággal ’s ípar- kodással munkálóddjak. Megtehetem én azt, és ha megfogyatkozok abban, az én sorsom soha nem lesz törvényes mentség, se' csak látszató fogás is arra , hogy megigazolljam magamat az Isten előtt. Az rnívelódtet engem annak a' látása , hogy az Isten vissza fogja vetni azt a’ fogást, és hogy ellenem fogja fordítani azt a’ kopasz mentséget , mikor ellent fogja vetni nékem azt a’ bizonyságoknak felhőjét, meliyröl szóll Sz. Pál, azt a' sokaságát a’ Szén- leknek kik az én sorsomban voltának , és azt tették a’ világban, a’ mit én ok nélkül 's haszontalanul képzelem magamnak hogy meg nem tehetem; az ébreszti fel az én hitemet. A’ nélkül én mint egy álomtól elnyomatott maradok haszontalanul panaszolkodván sorsom ellen , és mindenkor hitetlen istenitiszteletemhez , mellyet én mint gyakorolhatatlant teszem jelenné magamnak ; hogy azt büntetetlenebbűl megvethessem. Következendőképen mindenek előtt kell a’ kettőjüknek megeggyezését olly nyilván le-