Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 364 )

fog venni az Isten’ szándékin azokban a’ világ* sorsaiban, mellyek a’ szentséggel leginkább ellenkezni látszattak támasztott az Isten különös egy gondviselésből legnagyobb Szenteket. A- zok között kiket mi segítségül hívunk és kik* nek ünnepét e’ mai napon ülli az Annyaszent- egyház hányat tesz ez élőnkbe kik megszentelték magokat az Udvarban az az : legveszedelmesebb ko száloknak közepette es ha merem mondani mint egy világ’ megvesztegetésének középpontjában ? Hányat kik a’ fegyverviselésben jámborságnak példázati voltának és a’ háborúnak szabadosságában megtartották sőt meg is nyerték a’ keresztényi léleknek minden tökélletességét? Hányat, kik a’ szentséget és királyságot egybe kapcsolták, és a’ királyiszékben, a’hol mások annyian elvesztek , legtel- lyesebb jó erkölcsöket mutattak ki , ki nem vévén onnan a' legmélyebb alázatosságot , és a* legkeményebb sanyarúságot í Szentnek lenni világi vitézkedésnek szabados és zenebonás életében , szentnek lenni az Udvarnak veszedelmi ’s kísérteti között, szentnek lenni ’s Királynak lenni, azok olly csudák , mellyeket Krisztus Jézusnak malasztja lehetségesekké sőt közönségesekké tett. Nincs tehát okom akar ki legyek én , és akar minő veszedelemben forogjak a’ világban, ha az Istennek rendeléséből vagyok abban azt állítanom hogy lehetetlen az én sorsomat az istenitiszteletemnek szentségével meg- eggyeztetnem. Tévelygés : e’képen beszélleni annyi; mint életemnek vendetlenségit az Istennek tulajdonítani, mivel az Isten az én sorsomnak Szerzője. Annyi, mint azt akarnom, hogy az Ő gondviselése tartozzon felelni nem csak a’ veszedelmekről, mellyeknek én kitéve vagyok hanem a gonosztételekről is mellyeket én elko*