Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 347 )

hogy abból jó erkölcsöt tegyetek, iparkodjam iok meg is haladni őket. (A) Azt mondja nekünk az Ariyaszentegyház , és annak kell nekünk megfelelnünk.

De a mit az Anyaszentegvház , vagy inkább a’ mit az Isten kíván mi tólünk megtehet- jük-e mi a’ szörnyű ereitfenségben mellyben mi vagyunk , és annyi akadályoknak közepette , mellyeket elöl találunk a’ világban i Ah ! Keresztények, az itt a’ mi oktatásunknak főtárgya, és a' Szentek’példájának második foganatja. Igen is, megtehetjük mi azt, és noha a'penitentziá- talanságnak s szabad hitúségnek lelke , melly mibennünk országul, ellenkezőt gondozathatna velünk , azok az Istennek Választotti örökös próbái lesznek annak , hogy a’szentségben semmi sem bajos se’ nem nehéz azoknak, kik szeretik az Istent, hogy megvagyriak annak az ó keilemétességi, e' vigasztalási szint úgy mint a’ világnak, és véghetetlenűl tisztább vigasztalási s kellemetességi mint sem a’ világnak. Igazság ez , kedves Halgatóim mellyról bizonyságot fognak tenni ellenünk a’ Szentek az Isten’ ítéletén és legnagyobban meggyőző igazság: Fegyelmezzetek. Mi a’ szentséget a' lehetetlen dolgoknak szerébe teszük , azáltal akarná a’ mi szabad hitűségünk fenntartani magát de az Isten meggátol bennünket e’ mái napon attól hogy azt a’ gondolatot hasznunkra fordítsuk. Igaz az, hogy az ember szent legyen szükséges arra igyekezetét tenni, magát meggyőzni , ellene mondani a’ természet szerént való érzemé- nveknek futni a’gyönyörűségeket,megzabolázni a’természet,indulatit sanyargatni érzékenységit; és mi módon jöjjön arra az ember, és mi mé*

(A) 1’ Cor. 12.