Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f
C 344 ) módon szent, a mint nekünk kell azoknak lennünk, es hogy a’ szentség nem az őbenne, a’ minek kell annak lennie mibennünk. Mert mi bennünk a’ szentség elválaszthatatlan a’ peni- tentziatartástól ; a’ penitentziatartás pedig nem illetheti jobban az Istent mint a bűn. Mi bennünk egy része a’ szentségnek alávetnünk magunkat , függenünk , engedelmeskednünk : az szentel meg minket, az Istenben pedig mind ellenkező. Mi szentek vagyunk a’ megvetés által , mellyet Önnonmagunkon teszünk , az Isten pedig Szent a dicsőség által, mellyet ő önnönmagának ád; ő Szent az ő boldogságának tellyes és tökélletes birtokában, mi pedig szentek vagyunk a békeségestűrés által a’ mi nyomorúságinkban, és úgy a’ többiről. Lehetett tehát az Istennek , befejezi Sz. Gergely Pápa , parancsolnia nekünk a’Szentséget, de nem lehetett kísztetnie példája által bennünket a’ Szentségre, mert nem lehetett ő mi formánk legtöbb jó erkölcsökben, mellyekből kell a’ mi szentségünknek állatva lennie, és mellyek annak íő részeit teszik. De mit tett ő í adott Ö nékünk embereket mint mi, és ugyan azon ter- mészetúeket mint mi, kik megszentelték magokat mind azon jó erkölcsök által ; és szemeink’ elejébe tévén őket, helyrehozta , hogy úgy mondjam, az ő példájok által azt, a’ mi hibázott az övének. Mert olly Szentség’ formái kívántattak nékünk , mellyek megindították volna bennünket, és bizonyos egvenlőségek volt volna velünk , hogy megindíthatták volna szívünknek legbelsőbb forgó eszközit: nem voltak pedig mások, hanem a’ Szentek, arra alkalmatosok, és tehetségesek arra, hogy azt a’ benyomást tegyék mi rajtunk. Valóban Keresztények, a’képen serkeu«.óue lei minden időben
