Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

hogy tekintetbé vétessenek , ’s meg ne sértés* senek azok. Neme’ ollyan a’ világ, a’ mint én mondom ; és ugyan annak , a’ mit mondok , ha vagyon még egy kereszténység’ szikrája bennünk , nem kell e’ irtózást szerezni nékűnk? JVIindazáltal im’ ez valami még azon felúlvaló* A’ mi nyomorúságunkkal való visszaélésünk az az , hogy mi abból hasznot is veszünk ki, annyira * hogy azzal mintegy mentséggel élünk bűneinkben , és Isten ellen használjuk azt. A’ helyett, hogy Dávid alázatosan kérte az Istentől, hogy gyógyuljon ki erőtlenségéből, vádolván magát arról , mint valami gonoszról: könyörülj rajtam Uram, mivel erőtlen vagyok gyógyíts, engem ,* (A) mi előhozzuk a’ mienket , mintegy okot , mellynek gondoljuk hogy bé kell fedeznie rendetlenséginket , és megigazulásunkra szolgálni nékunk. Az az: a- zért hogy mi erőtlenek vagyunk, és hogy bűnben fogantattunk, azt akarjuk , hogy az Isten hallgassa el, szenvedje el, ’s ne keresse ki az ö igazságának minden keménységében gb* nosztéteiinket. Az ö Ítéletinek igazsága felől j óbban, mint ő maga, tudósítva lévén azt kívánjuk , hogy azért , hogy ő tudja gyarlóságunkat, kevesebbé legyen jussa kárhoztatá- sunkra s büntetésünkre; és azt sokszor kívánván, megszokjuk gondolni ’s azt hinni. Az Isten , ki, a’ Sz. írásnak igaz mondási szerént megengesztelhetetlen boszúállója a’ bűnnek , nekünk, olly gyarló teremtéseknek mint mi vagyunk, igen keménynek ’s kegyetlennek lenni látszik ; vagy inkább versenyességünk ’s értelműnk szerént , emberségesebb Istent, hajlandóságúiknak nagyobban kedvező Istent,

(A) Psal. 6. 3.