Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 108 )

Ime a Te Anyád, monda ő, mutatván néki Máriát. (A) És azon órától fogva az a’ Tanítvány, kit Krisztus Jésus kedvelt, Máriát mint Anyját tekinteni ’s tisztelni kezdette. Mi magunk is úgy tekinthetjük ótet. Boldogok vagyunk, hogy rnéltóztatik minket Fiainak számába bevenni. Megfogjuk mi mingyárt ismerni, hogy nem híjában viseli ó az Emberek’ anyjának nevezetét, ha mi magunk’ részéröl nem viseljük híjában a’ Mária’ Fiainak minémusé- gét. De végezzük el, és lássuk meg miképen emel fel minket ez a’ titok az Isten’ Fiainak méltóságára; ez a’ harmadik haszon, melly az Igének a’ testtel való rokonságából jön nekünk és ez a’ harmadik Résznek tárgya.

HARMADIK RÉSZ.

Pogányok’ tévelygése , és oily ostobajmint magabízott tévelygése _ volt az, hogy azt képzelték magoknak, hogy ok az Isteneknek fiai, azért hogy ók valóban az Itsenek'számába hely- beztették Ikreiket. De ez a’ tévelygés , noha ostoba volt, a’ mint Sz. Ágoston sajdítja , magas érzeményeket súgott be nékik mivel történt onnan, hogy eredeteknek nagyságában, vagy állított istenségében bízván , nehez és vitézi dolgokba nagyobb bátorsággal kaptak , nagyobb magok’ eltökélésével folytatták azokat , és nagyobb szerencsével végekre jártak azoknak. Nem mondaná-e az ember , hogy azon pogányságnak setétsége között volt valamelly kezdete a’ Kereszténységnek ? és nem látszik-e , hogy a' Gondviselés, melly a’ roszzat is haszonra tudja fordítani, arra élt az emberek’ tévelygésivei.

(A) Joan. 19. 27.