Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
r szerzünk az Isten’ parantsolatinak véghezvitelének, és annak, a’ mit nekünk a’ malaszt bé- ihlel ? Vágynak talán egész esztendők, hogy* hív minket az Isten, és hogy mi ellentállunk néki. Kereszténységben neveltettek lévén több világosságinfc vágynak nékünk a’ járásra, mint sem a’ Mágusoknak; a’ mi hitünk jobban meg- erősítetett, jobban állatott, jobban kifejtetett: sokkal különösebben megismérjük mi az Istennek mi irántunk lévő akaratit ’s szándékit. Mi illeti a’ tsillagot, mellyet ők láttak, ezernyi o- kok meggyőznek minket, ezernyi példák megszégyenítenék minket, minden írások beszéltének nékünk, annyi Tanító-Mesterek oktatnak minket, annyi Praedikátorok sürgetnek, untatnak, intenek bennünket; de haszontalanul, azért hogy mi azt mindenkor halasztjuk. Nem fog juk mi soha mondani mint a’ Mágusok : Láttuk, és jöttünk? Igen is, láttam, vagy látom én e’ mái napon mit kíván tőlem az Isten; és ugyan azért e’ mái naptól fogva kötelezem magamat, és kezdem bétölteni azt: mert mit tudom én ha lehetend-é tőlem az holnap? mit tudom én ha megfogok-é holnap annyira indúlni a’ látáson mellyet az Isten nékem arról enged? mit tudora én ha fog-é tenni lelkemben a’ malasztnak súgára ugyan azon bényo- mást? mit tudom én ha a’ hitemnek világossága , annyi halasztások után, mellyek azt lassanként meggyengétik, nem fog-é tellyességgel elaludni? mit tudom én ha, az által hamissá- gimnak televényét megtetézvén, nem fogok-é esni azon halálos vakságba, mellyel az Isten a' pártütő szíveket bünteti, és ha a’ szokásba vétele annak, hogy az üdőt halasztóm és soha semmit se’ végezek, nem lesz-é végtére eredendő oka kárhoztatásomnak ? Ah I kövessük — ( 8 7 ) — L
