Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

C 3J2 )

panaszolkodni, mintsem törvényes hatalmassá* goknak ellentállani, azt mondom én, szenvedni az'engedelmességért. Ezek a* szenvedések, roellyeket az isten bévesz, és megjutalmaz az 6 Országában. De az én fájdalmom az, Keresztények, hogy a’ ti szenvedésnek közönségesen nem e’féliek; az én fájdajmom az, hogy a’ helyett hogy a’ Szentek az Istenhez szólván mondották : Mert éretted öldöklettetünk napestig. (A) Te éretted, Uram, üldöztetünk , és akarunk mi üldöztetni; te éretted üldözzük mi neminémúképen, és sanyargatjuk önnön magunkat; talán azok, kik halgatnak engem, és kiknek én beszéllek , mondhatnák a’ világnak : te éretted sanyargatom én magamat, világ, kinek raboSszolgájává tettem magamat ; te éretted alázom meg én magamat, te éretted veszek én erőszakot magarnon, te éretted szenvedem én azt mind , a’ mit Istennek szolgái az Istenért szenvedtek. Már, mi következik onnan? a’ mi nékem az ember’ minden boldogtalansági’ fejének látszik , és ti néktek látszania köll, kedves Halgatóim. Veszélyre s halálra mentek ti azon úton, mellyen az Igazak s valóságos Keresztények üdvözségre s életre mennek. Mert a’ szenvedések mind eggyikére mind másikára ■vezetnek; és mondom ismét, nem éppen tsak a’ szenvedések által teszi az Isten a’ Választottaknak ’s kárhozottaknak külömböztelését, hanem a’ szenvedéseknek minéműsége , indítóoka, eredete , ’s vége által. Mindazáltal vissza jövök én mindenkor a’ közönséges mondásra, hogy a’ végre , hogy bémenjetek abba a’ Hazába , mellynek kapui e’ mái napon megnyíl(A) Rom. 8. 36.