Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
( 327 ) érdemelje, és még gyakortább megérdemli a’ nélkül, hogy megnyerje azokat. Megnyeri a’ nélkül , hogy megérdemelje azokat; és annak köllene megalázni nagyobb részét a’ világ’ boldoginak: és még gyakortabb megérdemli, a’ nélkül, hogy megnyerje azokat, az szomorítja meg, ’s az ejti kétségbe a’ boldogtalanokat. De nem úgy vagyon a' felöl a’ halhatatlan jutalom felöl , mellyre mi ahétozunk. A' mint hogy soha meg nem nyeri azt az ember egyébként , hanem megérdemelvén, úgy bizonyos abban, hogy soha meg nem érdemli azt , a’ nélkül hogy meg ne nyerje. Két tzikkelyek, mellyek- hez én hozzákötöm magamat , és mellyeket akarnám elmétekbe mélyen bényomni. Jutalom az az örök Ország, a’ hová Krisztus Jésus , mint mi fejünk, ditsóségesen’s diadalmasan bémégyen : de azt a’ jutalmat , vigyázzatok ezen három gondolatokra, meg nem nyeri az ember, ha tsak meg nem érdemli; nem nyeri meg azt, másként, hanem azéat, hogy megérdemli; nem nyeri meg azt, hanem a’ mennyire megéidemli. Nem nyeri meg, mondom, azt, ha tsak meg nem érdemli. Az Isten, mint maga javainak Ura, megadhatta azt nekünk ingyen, a’ nélkül hogy nekünk valamibe telt volna ; de nem akarta : és az ö általa szabott rendszerént szükséges kettő közül eggyike, vagy hogy megérdemeljük azt a’ jutalmat , vagy hogy ellenemondjunk annak. Ámbár mi módon élévé elrendilt minket az Isten , a’ mi jó tselekedetinkre való nézve vagy függetlenül azoktól (kérdés ez , melly megoszlatja az oskolát, és nem ide való) bizonyos, és istenitiszteletnek állítása az , hogy soha részünk nem lészen az Ó örökségében, ha holt- tunkor azon érdemek nélkül lenni találtatunk,