Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

— ( 32 4 ) —

a’ mit Isten rendel nékem más világon. IVJer ez, Keresztények, a’ legjelesebb tudomás, mel- Jyet köll arról formálnunk magunknak. Valóban, Sz. Ágoston, látván a' Romai Tsászárok- nak olly pompás és nagyságos Udvarát, e’ké- peji képzelte magának a’ mennyei Udvarnak nagyságát ’s szépségét; e’képen kiáltott föl leg- föLségesebb czeremóniáknak közepette : Ha ez mind olly fényes, olly nagy, olly tsudálatos, minő leszel te ó én Iste- n e m ! (A) Éf* e’képen ítélnénk mi arról Önnön magunk, ha nem hagynánk elvétetni szemünk’ fényét a’ vi^gnak híjában való fényességétől, és„ha tudnánk, mint az a’ nagy Szent, a’ látható ’s halandó nagyságokról láthatatlan ’s örökké való nagyságokra fölemelni magunkat. De, mondom még egyszer, tartsuk magunkat i'T. iránt a’ Sz. Lélek’ regulájához , ki tótja nekünk keresni azt, a' mi fölöttünk való, és parantsolja , hogy figyeJmetesek legyünk arra, a' mit az Isten kíván tőlünk: lYlagasbb dolgokat magadnál ne keress, hanem a miket néked parantsolt az Isten : (B) az az: nem űzvén azt a’ híjában való szemfiilességet, hogy megtudnánk miben áll a’ boldog leJkeknek di- tsősége , tanuljuk meg alázatosággal , mit köll tennünk hogy oda jussunk. Ezt tselekedjük, kedves Halgatóim, és nints senki a kinek ne kóllessen azt magához alkalmaztatni. A’ világ’ Üdvözítője maga példája által megismérteti velünk , hogy az a’ ditsöség jutalom , és egyszersmind értésünkre adja, hogy az a’ jutalom kiváltképen a szenvedéseknek gyümöltse s ára. Állapodjunk meg e’ két gondolatoknál, és tegyük j meg azokból e’ Beszédnek reszelését. Az

(Aj a. Augustinus. (E) Eccli. 3. 22.