Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
( *95 ) ezt mondanám én néki minden hűséggel, ’s buzgóságomnak minden hévségével: a’ rendetlenségnek , kedves Atyámfia , igen nagynak köll lenni te benned', és a’ rósz erkoitsnek igen méljen köllött béhatni , hogy arra juttasson téged , hogy ne higyjed többé az istentiszteletnek fundamentomúl szolgáló igazságok közűi eggyikét. A’ szívednek jól meg köllött vesztegetnie a’ te élmédet, hogy azt e’képen rnegva- hítsa ’s éltéiítse. Mert mondd meg nékem, kérlek, ha még kitelik tőled, hogy megadjad magadat ennek az okoskodásnak, ki vagyon jobban fundálva kettőnk közűi, te-é, ki nem hiszed a’ mi hirdettetik néked ezen kívül más egy élet felől, és a’ boltiaknak föltámadásáról; vagy én, ki azt erős hittel, ’s tellyes magam’ megadásával hiszem ? mire támaszkodol te hogy azt nem hiszed, vagy legalább nem kételkedel arról? a’ te ítéletedre, a’te okosságodra, vagy inkább a’ te maga bizottságokra? Nem hiszed te ezen titkokat, azért hogy nem fogod meg azokat, azért hogy mindent az érzékenységid által akarsz megmérni, azért hogy nem akarsz engedni , se’ hitelt adni másnak hanem tsak a magad’ szemeinek, azért hogy te mondod, mint az a’ hihetetlen Apostol, ha tsak nem látom, nem hiszem: (A) Tudatlansággal ’s tévelygéssel tellyes maga viselés: az a’ te hitetlenségednek fundaraentoma. De én az én hiedelmemben, és a’ hitben mellyet fölvettem, és mel- lyért kész volnék véremet ontani ; fundálom magamat magának az Istennek bizonyságán, az ő gondviselésének s böltseségének állításin, ezer prófétálásoknak igazságán, tsudáknak majd nem véghetetlen számán , minden esztendők’ (A) Joan. 20. 25.
