Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 237 )

melly nekünk oily közönséges, hogy a mi ártatlanságunkat akár hogyan föntartani s megtörvényesíteni akarjuk : melly természeti indulat annyi sok rendetlenségeknek eredete. Azt hiszi mindenkor az ember, hogy igazsága vagyon, és ama’ veszedelmesebb tévelygésből elhiteti magával, hogy mihelyest néki igazsága vagyon, ki köll rohannia ’s ellentállania. Am’ onnan a’ keresztényi alazatossággal ellenkező ezer hibák , az igaz engedelmességnek kárárá lévő ezer dühös indulatok ; onnan az Elöljárók ellen] támadások ; onnan az egyenlők közt való szakadások ; onnan nem tudom hány más botránkozások ; azért hogy nem fogta meg jól az ember, úgy mond Sz. Bemérd, azt az igazságot, hogy vágynak üdők s környúlállások, a’ hol az embernek az ő ártatlanságát is föl köll áldoznia az Istennek. Szép tanítás, mellyet a1 világ’ Üdvözítője ád nékünk : mert ámbár minő zgazságom’s helyes okom lehessen nékem ha a’ hit kormányoz engem , hogyan fenne nékem oily nagy hévségem magam’ megigazlásá- ra , látván , hogy egy Isten nem igazla meg magát ? Lehetséges-e , hogy meg ne adjíím magamat e' példa’ erejének? Nem vagyok én. se’ igazabb Krisztus Jésusnál , a’ dolgok , mel- lyekről én vádoltatok, nem szörnyúebbek a- zoknál , mellyek Krisztus Jesusnak tulajdonít- tattak ; nem mondottak még engem gonosztévőnek se’bötstelennek , mint Kristus Jésusf; az én bötsületem nem nagyobb következésú mint Kristus Jésusé ; és nem jár nagyobban hasznában az Istennek , hogy az én ártatlanságom ismértessen meg inkább mint sem Krisztus Jésusé : akár legyen tehát rövidségem akár ne legyen, miért nem volnék én kész ellene mondani minden jussaimnak, mikor arról lesz