Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

— C'97 )

Sz. Doktor; és én, ugyan azon okból, mondom e' mái napon, hogy a föld megindul, hogy a’ kősziklák meghasadnak, azon én meg nem indúlok. De a’ mi engem általhat, ’s a’ ni engem elfoglal lelkét kiadó Krisztus Jésus- k látására, az az eszméllet, mellyel teszek, í i tsak arról, hogy ugyan azon Isten, ki •m üdvözít s meghal érettem, fog engem s kárhoztatni , hanem hogy e’ jelen való ü lobi n ítél ’s kárhoztat engem, megszabadít- • u m, ’s meghalván érettem. Annak költ v.ntegteinie engem , ha értés’ ajándékával bírok, tudóin megkülömböztetni az Istennek íselekedetit.

Meri ^gaz az, kedves Halgatóim , hogy az az i nén , ki előtt ti és én annyira félünk felel“ ni, ámbár melly kegyetlennek ’s meghajthatat- lannik képzeljük mi magunknak lenni őtet, nem egyéb kárhoztató szententziákat fog kimondani az emberek ellen, hanem azokat, meilyeket kimondott volna, s maga vérével aláírt volna , bétellyesítvén váltságunknak munkáját. Igaz az, hogy ha az Ő ítéletének szorosnak ’s keménynek köll lenni, az lészen az Ő fölfeszíttetéséhez s halálához képest. Végté- < re igaz az, hogy az utolsó átok, mellyet Ő a' földnek bunösire mondani fog , mikor raon- dandja nékik , mennyetek el tőlem átkozottak, nem egyéb lesz, hanem közönséges megerősít lések minden különös átkoknak, mellyeket hal- dakolván mondott volna az o keresztjének el- lenségire. Valóban, mit fog Ő tselekedni, midőn az élőket ’s holttakat ítélni fogja í azt, a* mit tett hirdetvén Ő Evangyéliomát a’ világnak, és azokat a’ híres átkokat botsátván a’ világ’ fiai ellen, mikor mondotta; .Jaj nektek! (A)

(A) Luc. 6. 24,