Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
C 171 ) A’ följebb valót, úgymond Sz. Ambrus Püspök, illeti Ítélni, az alább valót pedig ítéltetni. Hogy valaki ítéljen, köll néki hatalmának lenni? hogy pedig Ítéltessen ’s kárhoztasson, köll néki mástól függőnek s gonosztévŐnek lenni. A’ Világ volt a gonosz tévő ’s alatt való ; Krisztus Jésus volt az Igaz és legföljebb való. Krisztus Jésusnak köllött tehát ítélnie a’ világot, nem pedig a’ világnak Krisztus Jésust. Mind- azáltal, kedves Halgatóim, látjuk mi itten mind eggyikét mind másikat; és az Üdvözítő’ szén- vedésinek titka megérezhető ’s meggyőző próbája annak az igének, mellyet én fölvettem, és melly bötű szerént megigazodott a’ kettős értelemben mellyet én annak adni fogok : most vagyon a világ ítélete: miért ? azért hogy az Isten’ Fia, az ő böltseságének ’s isteni szerete- tének általhathatatian titka által , e* mái napon vetette alá magát, hogy a’ világ, szükséges elkerülhetetlen viszontaglás által , akaratja ellen, e’ mái napon ítéltetett’s kárhoztatott az Isten’ Fia által. Két Bírák s bűnösök egyszer’smind , vagy inkább egy magát bíróvá tévő bűnös , és egy szinte’ bűnösnek sorsára leszálíttatott Bíró: egy hamis bíró’s igaz bűnös , melly a’ világ ; egy látszató bűnös , és törvényes Bíró , ki Kristus Jésus ; mind a’ ketten szententziát hozván, mind a’ ketten vége- zést tévén, mind a’ ketten, viszont való ’s tsu- llálatos egy ellentvetés által, magokat kárhoztatván. Két Ítéletek, mellyeknek látásában föb kiálthatok én a’ Királyi Prófétával: A te itéle- tid nagy mélység. (A) Ah! Uram, melly mélyek a’ te itéletid! Akár azt szemlélem , mellyet a’ világ hozott te ellened , akár azt eszmében}* (A) Psal. 35, 7.
