Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
( 1' ) jeleni!?, az a’ szenvedő állapot, mellyben ö születik, ha tsak nem arra , hogy Ö mi érettünk penitentziát tartani, és bennünket annak tartására tanítani jön. Halgassátok ezt Keresztények. Mondom, bennünket annak tartására tanítani; mert e’ mái napon akarta az Isten, hogy ama' magas és igaz adiál fogadjunk elménkben e’ szent jó erkölts felől : ím’ ez annak a’ jele , ez annak a’ mértéke ’s formája : Egy megaláztatott és semmivé lőtt Isten , egy siránkozó ’s könnyeket lmliasztó Isten, egy szenvedő Isten. Igen is, úgymond Aranyszájú Sz. János, a’ jászolban feküvén , penitentziát tartott ő mi érettünk, mert tudta ő, hogy mi tehetségtelenek vagyunk annak tartására ő nála nélkül, és hogy a’ mi penitentziatartásunk az övé nélkül egyátallyában haszontalan volt volna nékünk, mivel az méltatlan volt volna az Istenre. És tanított ö minket annak tartására, azért hogy azt akarta, hogy ismérjük meg elkerülhetetlen szükségét annak, hogy mi peni- tentziatartók legyünk mint ő, és hogy tudta , hogy az ő penitentziatavtása , ámbár melly érdeme lehetett annak , a’ mienk nélkül soha nem illesztetne mi hozzánk, és reánk való nézve soha bé nem vétetne az Istentől. Arra tanít ő, mondom, ottan minket, és a’ jászol nem-é legnagyobban meggyőző jele annak í De miképen tanít ő még minket arra a’ peni- tentziatartásra ? Ah! Keresztények , emeljétek föl elméteket azon titok’ látszató alatsonságinak fölötte. Siratja ő a’ mi bűneinket, mellyeket mi önnön magunk nem siratjuk ; és kettősen siratja , azért hogy mi önnön magunk nem siratjuk azokat. Imádandó, és legelevenebb tö* redelmesség’ érzékenységinek szívünkben való támasztására tehetséges titok. Mert vigyázza
