Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
C 62 ) De egyébaránt, eggyezzünk meg abban is , kedves Halgatóim , hogy nagy tsalatkozás vagyon az emberek’ magok’ viselésében erre a’ nagy parantsolatra való nézve: Szeressed a te Uradat Istenedet; (A) semmi nem könnyebb, mint mondani, szeretem én az Isteni , de semmi nem ritkább tselekedetben mint az a’ szeretet ; miért í azért, hogy hízelkedünk mi magunknak, és nem külömböztetjük az Istennek igaz és hamis szeretetét: nem tsak megtsaljuk mákokat a mi képmutatásunk által, de önnön magunkat is megtsaljuk akartva való vakság által: támadjon a’ mi lelkűnkben az Istenhez való szeretetnek legtsekélyebb erzeménye , azonnal elhitetjük mi magunkkal, hogy minden meglőtt , és azt hisz.ük , hogy megvagyon néktink annak az isteni szeretetnek tellyessége; a’ mi gyakorta nem egyéb, hanem természetszerént való hajlandóság , mi azt malaszt’ mozdításának vészük , a’ mi nem egyéb hanern a’ malasztnak mozdítása, mi azt úgy tekintjük mint hitetlenségünk foganatját; öszvekeverük mi a’ sugarlást, melly ösztönöz minket hogy szeressük Ötét, magával a’ szeretettel; és a’ mit az Isten függetlenül mi tőlünk míve'Ödik mi bennünk, azt mi magunknak tulajdonítjuk , mint ha az volna minden az, a' mit az Isten akarja hogy tegyünk 5 érette. De tévelygés az, Keresztények, és jaj nekünk ha mi olly vastag tévelygésekbe esünk , vagy azokban maradunk: szeretni az Istent annyi, mint tilalmazni magának mindent, a’ mit az Isten törvénye tilalmaz, és megtenni mindent a* mit az parantsol, annyi, mint önnön magának el le ne mondani , mint szüntelen való háborút viselni a’ természeti indulatival f mint megaláz(A) Luc. 10. 27.
