Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 177 )

ismérem, megfogom azt, hogy tulajdon magam szíve egy mélység, mellyben eleget taiá" lók kiásni valót, a nélkül, hogy mások’ érze- ményibe behatni igyekezzek. Ha én Téged ismérlek , bötsűlni fogom a’te törvényedet, melly tiltja nékem ítélni; és ha én ismérem magamat szégyenleni fogom az én tudatlanságomat , melly gyakorta rosszul ítéltetett velem. Ha én ismérlek Téged, imádni fogom a’ te isteni tsal- hatatlanságodat; és ha én ismérem magamat, pirulni fogok az én múltt tévelygésimért , és tanulni fogok ennekutána megőrizni magamat azoktól. Végezzük el: ítélnek az emberek hatalmasság nélkül, ítélnek az emberek tudomás nélkül, és végtére ítélnek az emberek tökébe- tesség nélkül, utolsó hiba, mellyrol köll még beszéllenem néktek a’ harmadik részben.

HARMADIK RÉSZ.

Szép eszmélletet tészen Sz. Ambrus Püspök , midőn a’ 32-dik Zsoltárnak kimagyarázá- sában észreveszi , hogy Dávid tsak nem soha sem szóllott az ítéletekről, akár az Isten’ ítéletiről az emberekre való nézve, akár az emberekéről is egymásra való nézve, a’ nélkül, hogy hozzá ne tette volna az igazságot, mint volta- képen való és elválaszthatatlan föltételt. Egyéb- aránt, ha akarjátok tudni minémü külömbséget köll tennünk az igazság és az ítélet között , ím’ ez az, megfelel Sz. Ambrus Püspök, hogy az ítélet beszédnek közönséges módjaszerént tulajdonképen az ítélésnek tselekedete; az igazság pedig maga a vagy béöntetett vagy szereztetett, szokásba ment indúlat, melly arra'viszen minket , hogy jól ítéljünk ; az az: az a’ szent készülete a’ szívnek , melly kinek kinek megadat- IVagy Böjti lfr. Könyv, JYI