Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

(17* )

Jyek lehetnek nékem, fogod tulajdonítani nékem azt, a’ mellyik néked tetszik, kivált ha az, mellyet tulajdonítasz nékem , az az, mellyetén tagadok? miért állítod te, hogy a két szándékok közűi, mellyek közűi eggyike jó másika rósz, az légyen a’ rósz, a’ jónak kirekesztésével, a’ mellyet én föltettem magamban? Hagyjad nékem az én titkomat , mondá Isaiás Próféta, mivel az enyim az; (A) és abba béhatni akarván, ne tedd ki magadat annak veszedelmére, hogy olly tévelygésekbe essél, mellyek- töl nehezen hiszem , hogy a’ lelkiisméreted meg ne sértődjön. Egy szóval, emlékezzél meg Sz. Bemard Apáturnak szép állításáról, hogy t. i. ezer alkalmatosságokban olly kévésé eggyez meg önnön magával az ember, és hogy az, a’ mi ő benne vagyon, gyakorta olly ellenkező avval , a’ mi belőle kijön , hogy soha nem lehet jól ítélni, se’ a’ tselekedeti felöl az ö szán- déki által, se’ a’ szándéki felől az ö tselekedeti által.

Más ember’ szava után ítélnek az emberek, és noha e’képen ítélvén , kevesebb bizonyossággal ítélnek, azt hiszik hogy nagyobb szabadsággal ítélhetnek , mint ha az ítélet , mellyet formálunk, tsak annak volna vétek, a' ki azt mi előttünk formálta, és annakutána másokkal közlötte. Még a’ felől is vagyon az Isten’ példájában mivel megszégyenítenünk magunkat. A’ Sodornának s Gomorának űtálatossá- gi nyilván valókká lőttek, elterjedett azoknak kiáltása az egész világon , és a’ Szentírás’ mondása szerént szintén az Istennek Királyiszékéig fölment-: Sodorna — kiáltása megsokasodott.

(B) Mit tselekszik az I$ten? ítéli-é s kárhoztat(A) Isa. 24. 16. (Bj Gen. iß« 20.