Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

- ( 93 )

ne Isten. Onnan vagyon, hogy az istentel'effa ségnek elólmeneteli majd nem mindenkor kö- vetik a’ rósz erköltsnek előlmenetelit, és hogy elleniben az istentelenségből a’ hitre való vissza térés majd nem soha sem kezdődik egy lélekben egyébként, hanem a’ rósz erköltsból a’ jó erkö Itsre való visszatérés által, az az: hanem midón a’ tisztátalan kívánságoknak tüze elfogy ’s elaluszik. Annak oka, mondom még egyszer » igen természet szerént való: mert a’ testi gyönyörűségekben merült személy , neminémü tehetetlenségnek nemében lévén arra , hogy higyjen és eleget tegyen, az Istennek látása háborgatván Ótet az ó gyönyörűségében , és az Ó gyönyörűsége szünet nélkül megtzáfoltatván az Istennek látása által , ellenernond végtére az eggyiknek, hogy birtokában maradjon a’ másiknak, és ne higyje többé az Istent , kit ó úgy tekinti , mint az ö gyönyörűségének ’s rendetlenségének megengesztelhetetlen ellenségét.

A'képen a’ Fejedelmek közül legböltsebb Salamon, az a’ minden mennyei ajándékokkal meghalmozott ember, ki a’ czédrusfától isó- pig tudott mindent, a’ mi volt a’ világban, mellynek ó tsudája volt, nem ismerte meg annak Alkotóját. Nem neheztelt Ő többé leborulni a’ lióbálványok előtt , miolta testi bálványokat imádott, és elvesztette elméjének legszebb világosságit, mihelyest a’ szívét bötstelen teremtéseknek adta.

Szent Ágoston igen eszes észmélletet tészen az igaz Istennek , és a’ Pogányság’ hamis Isteninek külömbsége iránt, vagy hogy jobban mondjam, a’Pogányoknak vaksága iránt az o hamis Istenikre való nézve, és a’ mi vakságunk iránt az igaz Istenre való nézve , kit mi imádunk* [töhélletesen hozzá, illik ahoz, a miről és