Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 57 )

fenebb a' büntetés, mellyet az Isten hátratari? pokolban egy p. o. testi gyönyörűségekben inerűit és szemérmetlen léleknek; megfog o mutatni néki egy szempillantásban mindent, p’ mi a’ testi kívánságtól tisztátalanabb ’s na* gyobban megvesztegetett volt q benne. Titkos reáállásokat, vétkes kívánságokat, magának tett reménységeket, keresett alkalmatosságokat , botránkoztató szövetségeket , fajtalan beszédeket , szabadságokat , tekinteteket, fes- Jetségeket , puhaságokat, mind ezeket jelenné fogja Ö tenni néki ? és leszegezvén Ötét shoz a* tárgyhoz, mellytöl semmi nem fordíthatja el többé ötét, fogja mondani néki az örökkévalóságnak minden szempillantásában: nézd, írn pzok a’ te magad’ megtartóztatatlanságodnak Jiövetkezési, íme mit szerzett a’ te szíved.

Mit képzeltek ti magatoknak tűrhetetlenebbet, m'ntaz a’tisztátalanságoknek tsudás télévé» jiye? Tegyétek Ítéletet a’ felöl az által, a’ mit mi azokban a’ mi lelkiisméretünknek közönségesebb s szorosabb visgálásiban tapasztalunk, jVLelly szégyen, mikor az a’ bűnöknek megszá- yn «Ihatatlan sokasága egyszerre kibomlik a* mi szemeink előtt? De ha az a’ szégyen, ámbár pz, természeten föllül yalő, és isteni legyen, ha az a’ szégyen, akkor fa, mikor a’ mi Istennel váló megbékülésünknek kezdete, büntetésül vagyon nékünk , és büntetésül, mellyet mi annyit iparkodunk elkerülni, mi lesz a’ kárhozottak szégyene felől, és a’ felől leendő érzeményök felöl ? Ah ! Uram , fölkiáíta Dávid az ö penitentzia- tartásának hév?égében, nem élhetek én többé és tnagamon kívül vagyok én mikor meggondolom én az hamisságimat, és látom azokat véghetetle- yiülmegsokasodottaknak lenni; megindultam én azokon szintén a’ tsontjaimnak velejében isiJVints