Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 120 )

gyen a’ másik,mennyi igaz és törvényes, degyö- trelrnes és megszomorító , gyanúságoknak köll szaggatni az ö lelkét,és emészteni ötét?

Többet mondok; és ugyan annak a’ ter- mészeti indulatnak követésében mit nem köll szenvedni? az, a’ kiből valaki bálványt tsinált magának vagy hiuságos és maga meggondolatlan , vagy nagyra tartó és kevély, vagy verse- nyes és változó , vagy könyu szerű és álhatatlan. Már minémú próbákra, minému alávaló- ságokra, minémú nyomorúságokra nem jut akkor az ember? Fordulljon, a’ mint tsak nem elhibázhatatlanúl történik , a’ természeti indulat feleség féltésre, melly pokol! Lehet-é az Isten4- nek jobban bosszút állani egy szemérmetlenen, mint arra juttatván ötét ? Mihelyest a’ feleség- féltés elfoglalta az ö szívét , kívántatik-é néki önnön magán kívül más hóhér, hogy tortúrára húzza ’s kínozza ötét ? Mennyi virrasztások, mellyek ki fárasztják ’s elnyomorítják Ötét í mennyi szomorú és szörnyű éjtszakák , mindenkor az eszelős tünetekkel tusakodván, és magát epével ’s méreggel töltvén a’ talán képzelt, nöszó társak ellen! De ha a’ szemfülesség le- födözi néki valóban azt, a’ mit félt látni, noha azt olly nagy igyekezettel ’s vigyázassa! kereste , melly keserűségek, melly dühösségek l és minému nagyobban természet szerént valói képet adhatnék én ti néktek arról; mint a’ kár- hozottnak sir ás it, és fogok' t síkorgat á,sit ? (A) Végtére, minémű közönséges kimenetelek vagyon azoknak a’ vétkes szövetkezéseknek ? Egyedül a jövendőnek látása nem-é szüntelen való, cs mindenkor jelen lévő büntetés, mikor valaki önnön magának mondja, és bizonyossággá^

(A) Matth, g. 12.

J