Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 66 )

legközönségesebb tágyának életünk’ folytában a’ halálnak, és a’ halál' következésinek köll lenni; és azt jelentik mikor mondják nékünk: Emlékezzél meg arról, és ne felejtsed el azt soha, mert valóban keveset használna nékűnk egyszer meggyőzeiteknek lennünk abban, hogy halandók vagyunk , ha ama’ erős gondolkodás- áltál , és gyakor megemlékezés által, az arról lévő meggyozettetés nem volna nékünk böltses- ség’ kútfeje, és nem tenné meg mi bennünk azt az alázatosságnak készületét , melly már kezdete a penitentzia tartásnak.

Ugyanis a’ halálról való megemlékezés tartotta meg mindenkor az embereket a’ rendben, és ellent nem állván az ö kevélységeknek föl- gerjedési, mint egy kinszerítette őket hogy alázatosok legyenek; onnan jön, úgymond Szent Jeronymos, (és ez nem lesz eltérés , vagy ebben az eltérésben nem lesz semmi unalmas, és fárasztó ti néktek) onnan jön, hogy a’ halálról való megemlékezés , és a’ hamvazásnak szokása is minden nem tsak Keresztény, hanem pogány Nemzetek között is egy volt a' legnagyobb pompáknak 's legjelesebb czeremo- niáknak fő környűlállási közül : hogy a’ Görögök Kardinális Dámián Péter’ bizonysága szerént , minekutána megkoronázták az ő Tsá- szárokat, elejébe tettek egy edényt teli holtt tetemekkel’s hamuval, hogy jelentenék néki, hogy a’ legfollebb való méltóság , mellyel ó mostan fölékesíttete , nem vette ki őtet a' haláltól : hogy a' Romaiak az ő diadalunkban egy hirdetőt járattak a’ győzedelmes után , hogy a köz tapsolásoknak közepette lúáltaná néki, hogy ö ember, és alá vetett a’ halálnak ; hogy az ó Törvényben a'Fő Pap hamuval tisztította ki magát , mikor a’ Szent helybe köllött bé-