Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 478 >

Telek, és nem sokat szorgalmatoskodik azon, hogy az ő hasznokat keresse, és szerezzen nékik állandó javakat, mellyeket igazság szerént Tárhatnak tóle, azonnal minden más vétek nélkül megérdemli , hogy kárhoztasson az Istentől; miért? azért, hogy föl forgatja azt az Isten’ rendét , melly a’ Nagyokat tsak a' kitsinye- kért,a’ hatalmasokat s erőseket az erőtlenekért rendelte : e’képpen végezte el azt Szent Ágoston , a’ Gondviselésnek közönséges állítási felól okoskodván.

Tudom én, hogy a’ Kereszténység még föllebb vitte azt, és hogy az Ember’ Fiának példája, ki nem azért jött hogy mások szolgáljanak néki, hanem hogy ó másoknak szolgáljon, sokkal elmulaszthatatlanabbá tette azt a" kötelességet. Mert nem volna-é szégyen, úgy mond Aranyszájú Szent János , hogy egy Isteni tiszteletben, mellyben mi Krisztus Jésust Úrnak és legföllebbvaló Urnák ismerjük, volnának olly emberek, kik tellyesebb hatalmat akarnának gyakorolni mint ö? Megindító gondolat ez egy Kereszténynek. Nem igazságos-é, hogy az Isten’ Igéié’ szolgájának minéműségét föl vévén, azt meg nemesítvén, azt mint egy meg istenesítvén az ó személyében, tiszteltetett legyen az miköztünk ? és nem rendelte el azt böltsen az Isten, úgy mond Aranyszájú Szent János, midőn önnön maga alá vetette az Úrnak minéműségét, és hogy az ó Fia’ megalázásinak v díjunkat letegyük, parantsolja nékünk, hogy ámbár melly följebb valóságnak gráditsára fölemeltetettek legyünk, úgy tekintsük, és kivált iigy tartsuk magunkat abban, mint szolgákat: olly képpen, hogy lehessen hozzánk alkalmaztatni ezt az Apostol’ szavát: Mindnyájan szol■