Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 450 )

meg a' világtól, hanem a’ világ vál meg ti to^ letek ; nem ti szakasztjátok meg a’ ti kötésite- ket, hanem a’ mi közönséges gyarlóságunknak foganatja által szakadnak meg a’ ti kötési- tek. Hogy pedig a’ ti penitentziatartástok az lenne az Isten előtt, a’ minek köll lennie, annak a’ megválásnak , annak az elhagyásnak tönnön magatoktól köllene jönni. Fogjátok ti mondani nékem , hogy eggyik a’ másiknak szolgál , és hogy könnyebben vál meg az ember a’ dolgoktól, mikor azok magok elhagyják ótet: de én azt felelem néktek Szent Ambrus Püspökkel, hogy mind más képűén megyen az, és hogy az ember szíve soha nem indulatosabb, soha nem kevesebb az elejébe tűnt szerekhez, mellyek az ő kívánatosságát táplálják , mint mikor azok az elejébe tűnt szerek ki sudamla- nak előle, és följebb való egy erő kiragadja azokat tőlünk, vagy hozzá ragaszt minket azokhoz. Minden, a’ mit tehetünk akkor, az az, hogy szenvedjünk ; de hogy önnön magunk megváljunk azoktól , a’ mi mindazáltal volta képpen szükséges a’ penitentziatartáshoz, arra mi véghetetlen ellenkezéseket érzünk magunkban, és az legnagyobb igyekezeteket kíván.

De végtére , és különösen, kik részére költ az igaz penitentziatartásnak halálos ágyokban fölül halladhatatlanabb nehézséginek lenni, és kiknek lehet mondani hogy'az egy némelly- kor mint egy lehetetlen? Ah! Keresztények, nem-e azoknak a’ megátalkodott bűnösöknek, kik avval életek5 folytában semmi képpen nem éltek , és kik az Ő penitentziátafanságokból szokást és állapotot tsináltak magoknak? Mert mi következik abból a’ szívnek keménykedésébcl , mellyben ok éltek , és abból az elmének maga bízotságából, melly el hiteti velek holttokkor ,