Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 393 ) anive] az tetszett volna, és megtetszene rosfc erköltsü, és megvesztegetett embereknek. Hogy Q.z az legyen , a’ minek lennie köll, hogy fed­hetetlen törvény legyen, szükség képpen kí­vántatik , hogy ne legyen az az Ö kedvek sze- yént való, és a’ fölötte valóság is, mellyel Ők annak tulajdonítottak , megigazlása annak. U- gyan azt mondom én proportzió szerént a’ ha­mis buzgóságtól megelőztetett , és híúságos kevélységtől fölfúatott eretnekség’ Fejei felől: akarták ők azt a’ törvényt, melly már olly szo­ros volt, még szorosabbá tenni, szándékoztak megjobbítani, a’ mint Lerini Vincze beszéli, azt, a’ minek őket önnön magokat köílöttmegi jobbítania, és szükséges volt, hogy a’ Kérész«* tényi törvény (hogy ae menjen mérték nélkül való keménységre , és hogy annak az okossá- gos tiszteletnek határiban megmaradjon, melly az ő volta képpen való külömhségét teszi, és melly által különbözteti azt Szent Pál) ne ha­sonlítson az Ö adíáikhoz, és hogy ők találja­nak abban hibákat, arra hogy igaz legyen az, hogy semmi hiba nintsen abban. Ha tsak arról volna itten a’ szó , hogy me­rő mentegető beszédet tegyek a’ keresztény­ségnek kotelességi felíől, megmaradhatnék én a’ mellett; és semmit többet nem mondván, hinném , hogy elegendőül bétőltöttem föltett szándékom it: de tovább megyekén, és a’ men­nyire lehetséges tőlem, el köll benneteket, Ke­resztények, készítenem arra, hogy ennekutá- na ellent szóllás nélkül > ellent á.lás nélkül, minden engedelmességgel legyetek ahoz az is­teni Mesterhez, kit az Jsten parantsolja nékünk hogy halgassuk: Ez az én szerelmes Fijam, ötét halgassátok. Köll kedvet tsinálnom nék- tch aa Ő törvényére, hozzá szegeznem tifeket, k

Next

/
Oldalképek
Tartalom