Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

hűnnek köll azt oily rettenetessé tenni: vagy hogy jobban mondjam, féljünk az Isten ítéletétől hogy fussuk a’ bűnt, és fussuk a’ bűnt hogy ne féljünk annjűra többé az Isten’ ítéletétől.

Féljünk az Isten’ ítéletétől, de ne elégedjünk meg azzal hogy félünk , hanem éljünk avval a’ félelemmel a’ mi elménk’ tévelygésinek megjobbítására , a’ szívünk’ természeti indúla- tinak megmértéklésére, éljünk azzal, hogy a’ kívánatosság’ ostrominak ellentáljunk, hogy a’ világnak híjában való gyönyörűségitól megváljunk, egy szóval, hogy az egész életünket megújítsuk , Nazianzomi Szent Gergelynek e’ szép állítása szerént: Ezeket féld, és e’ félelemtől tanítatott mint valami zabolával vond vissza lelkedet a’ testi kívánságoktól. (A) Mikor a’ lelkiismeretűnk titkos dorgálásokat fog tenni nekünk , és erős furdalások által inteni fog bennünket hogy nem vagyunk rendben, és hogy elkárhozunk, szóljunk magunkba, és mondjuk az Istennek: ah! Uram, miképpen állhatom ki én a’ te ítéletedet, mixel az én eszemnek s hitemnek ítéletét sem álhatom ki? Mikor mi magunkat veszedelmes alkalmatosságba békeveredetteknek lenni találjuk , képzeljük magunknak az Istent, ki lát minket, és ki maga kezével fogja megírni a’ mi szententziánkat, mint az istentelen Bol- disárét: nem lészen az képzelés, hanem valóság. Mikor á’ kísértet megfog támadni minket, és az akaratunkat háborodottnak lenni érezni fogjuk, fegyverkezzünk föl ezen gondolattal, és kérdezzük meg magunkat: mit akarnám én hogy tselekedtem volna, midőn kölíend meg“ ( *«4 )

(A) S. Gregorius Nazianzenus.