Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

< *5« )

toknak fondamentomát, ámbár mit tseleked- jünk mi, számot köll nekünk vetnünk önnön, magunkkal, és nintsen szabadságunkban többé abban a’ függetlenségben élni, a’ hová a’ szabad hitüség akarna elérni , de a hová soha nem fog el érni míg az az okosság fönn lészen.

Haszontalanul akarjuk mi azt a’ sugarat, xnelly megvilágosít minket; haszontalanul teszünk mi igyekezeteket arra, hogy a’ lelkiisiné- retnek igáját kivessük , hogy elfojtsuk annak szavát, melly alkalmatlankodik nékíink, hogy megtompítsuk annak hegyes szegeit, mellyek szardalnak minket , hogy megkeményedjünk annak furdalási ellen , és megerősödjünk annak dorgálási ellen. Az egy bírságló , ki mindenütt követ minket, ki mindenütt vádol minket, ki mindenütt kárhoztat minket: föltaláljuk mi azt a’ mi gyönyörúséginknek közepette» és keserűséget önt kí az ottan : föltaláljuk mi azt a’ legszámosabb társaságokban, és a’ világ zajgása ’s zörgése ellent nem álván, hozzánk botsátja az Ö kiáltásit : ezerszer mondjuk mi önnön magunknak , hogy megbátorítsuk magunkat, mint az istentelenek: Békesség békés- ségi (A) ©s ezerszer feleli nékünk a’ lelkiismeretűnk : nints békesség, hanem háború, és halál , és nem vala békesség. Onnan pedig bé- fejezé Szent Ágoston, azt tanúlom ki, Uram, a’ mitói félnem köll a’ te igazságod’ részéről; mert mondom én önnön magamnak, monda, azon Szent Atya: ha el nem kerülhetem ítéletét az én lelkiisméretemnek , mellynek világossági, noha tiszták , nem egyebek mindazáltal még, az Isten’ világosságival Öszve hasonlíttat- va, hanem homályosság, és setétség, mi kép(A) Jer. 6. 14.

P*n