Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 167 )

Szent Atya, hogy ez a’ szó isteni félelemnek látszatja alatt nem egyéb , hanem a’ te hamisságodnak kijában való mentsége. Nem, Keresztények, ez a’ fogás, ámbár minő színes legyen az, soha nem fog megigazlani benneteket az Isten előtt; akár köilesen a gyermekitekre keresnetek akár nem, mihelyest kölletén fölül valótok vagyon , a szeretetnek regulái szerént tartoztok ti avval a’ szegényeknek; mert azok a' regulák ti néktek szóllanak, és semmi öszve férhetetlen nintsen azokban a’ ti egyéb kötelességitekkel. Keresnetek köll néktek a’ ti gyermekitekre; de nem köll megfelejtkeznetek a’ Kris?tus Jésus’ tagjairól. Ha az Isten titeket számosabb tseléddel megterhelt volna, tudnátok ti jól elosztani a’ ti Atyai gondaitokat minden személyek között , mellyekból az állana. Am úgy tekintsétek azt a* szegényt, mint szerzés képpen jutott gyermeket a’ ti házatokban. Jeles tselekedet , fiaitoknak fogadni a’ szegényeket, és a’ ti gyermekiteknek számába hely- heztetni okét!

De végtére, mondjátok ti, rosszak az ü- dók, ki ki szenved; és nem-é okosság ollyan- kor a’ jövendőről gondolkodni, és a’ jövedelmét m gtartani? azt az okosság súgja be néktek; de ama’ kárhoztatott okosság, testi és Istennek ellenséges okosság. Minden ember szenved, és károsodik, azt megengedem; de mindazáltal ha én a’ felól a’ külső látszatok szerént tennék ítéletet, talán bajosan eggyez- nék meg abban: mert volt-é valaha a’ büszkeség, és pompa nagyobb mint mostanában? és ki tudja ha nem azért büntet-é bennünket az Isten; az Isten, mondom, a’Szentírás szerént gyűlöli a’ kevély szegényt ? De mondom még egyszer, megengedem, az üdók rosszak; és