Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( »So )

séges az, hogy a’ szükséges is hibázik néked $ mert a' féle állapotoknak fon tartására támíta- lan nagy jövedelmek is alig volnának elegendők , és távol legyen hogy sok volna valakinek , soha sints inkább elég néki. Azt mondom , megfogom én, de a mit megnem fogok az az, hogy Keresztény lévén, a mint te az vagy, olly mentséget hozol eló, hogy megmentsed magadat az alamisnától. Valóban, ha a’ féle állított állapotok meghitelesítetnének, és ha szabad volna főn tartani azokat, mivé lenne tehát az alamisnának parantsolatja ? vagy inkább mivé lennének a’ szegények , a kiknek kedvéért adta ki azt az Isten ? hol találna az ember, az Ö élelmekre, kölletén fölül valót a’ világban? és kívántatna-é hogy az Isten szünet nélkül tsudákat míveljen, hogy béelégitse o- ket ?

De , nem bánom, ne ereszkedjünk be, Keresztények , a ti állapototoknak visgálásába; tegyük azt ollyannak lenni, a’ minőnek ti képzelitek azt magatoknak, ollyannak, a’ minőnek szemlélteti veletek azt a ti maga bízotság- tok; lássuk tsak meg mi szükséges vagy kölletén fölül való nektek abban az állapotban. Ám azt nevezem én legalább kölletén fölül valónak, a’ mi nektek, nem mondom tsupán tsak haszontalan, hanem nyilván való képpen káros is. Mert , hogy semmit se’ öregbítsem a’ dolgot , nem veszek föl én abból az állapotból egyebet, hanem a’ mi az ó rendetlenséginek, illetlenséginek , ’s gonosztételinek táplálására szolgál, és az elég nékem arra, hogy föltaláljam abban a’ kölletén fölül valót. Kölletén fölül valónak nevezem én azt, a mit ti minden nap adtok a’ ti tobzódásltoknak, a ti gyalázatos gyönyörüségiteknek : mondjatok ellene annak