Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
( MO ) hűnk az ö- Evangéliomában, és az a’ parantso- lat oIly kemény, hogy ha valaki azt bé nem töltötte, az elegendő leszen arra, hog}^ kárhoz- tattasson az Istentől, és hogy halja azt a’ rettenetes szententziát: menjetek el tőlem átkozottak. (A) De hová fognak menni, és mire vágynak hátra tartva? az örök tűzre; miért? ím’ ez annak az oka: mert, fogja mondani az Ur, éheztem, és nem adtatok ennem : mert beteg és a' tömlötzbe voltam,és nem látogattatok meg engem: mert a’ szegények’ személyében,kiket én mint atyámfiáit, mint élő tagjaimat tekintettem végső szükséget szenvedtem,és nem gondolkodtatok segíteni engem; mezítelen voltam , és nem Jodöztetek engem. Tsudálatos dolog, mondja ismét Aranyszájú. Szent János ! tsak azt a’ vádolás tsikkelyét jegyezi föl az Evangyéliom mint ha az Isten’ ítelete’ minden keménységének egyedül annak az ágazatnak megvisgálásában kőllene állania, ás mint ha Krisztus Jésusnak nem egyébért kellene a’ világ’ végezetén legföl- lebb való Bírónak minémüségében eljönnie * hanem hogy a’ gazdagoknak a’ szegényekhez való keménységét ’s érzéketlenségét kárhoztassa. Az az olly igazságos , és olly igazság szere** tő Isten, úgymond ugyan azon Szent Atya, soha nem fogja kárhoztatni az embereket azért * hogy a’ merő tanátsokat elhagyták , hanem azért, hogy az ő parantsolatit általhágták. Az alarnisnának tehát, béfejezi ő, parantsolatnak köll lennie : ez a’ próba meggyőző , és az egész kérdést kevés szókkal megoldja. Menjünk előbre, Keresztények, és lássuk meg mi fölött fitndáltatik az a’ parantsolat.^ Mert abból, mint ama’ gazdag forrásból, fogok én ki venni nem tsak nagy világosságokat (A) Matth. ‘2^. 4i# et seqy.
