Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 129 ) —

Mondják magokat annak az állításnak, melly árra megyen, hogy félelemnek s tiszteletnek érzeménye által távoztasson el minket Krisz- tus Jésustól, hogy ne lehessen többé a’ legtör* vényesebb Keresztényektől is külömböztetni őket, mivel úgy beszéllenek mint ők, és olljf- buzgóságosoknak látszatnak mint ők.

Én pedig azt állítom, hogy az a’ beszéd a’ szabad hitűnek szájában botránkozás az e- rőtleneknek. Miért ? még egy szempillantásnyi figyelmetességet; azért , hogy az két egyenlő“ képpen veszedelmes dolgokba ütközik , t. i. abba , hogy külömböztetlenűl gyalázza a’ jó és a’ rósz Áldozásokat az az első; és hogy eltéríti a lelkeket nem tsak az áldozástól, hanem közön« ségesen mindentől attól, a’ mi Szent az Isteni tiszteletben, az a’ második« Mondom abba hogy külömböztetlenűl gyalázZa a’ jó , és a' rósz áldozásokat; mert, a’ mint igen helyesen okoskodott Aranyszájú Szent János, ha mindenkor veszedelmes, hogy dorgálván a’ hamis isteni félelmet, megne hiteletlenítsé az iga- • zat , sokkal veszedelmesebb , mikor az, a’ ki magát annak élítélésébe avatja, egy világi lélek , a’ ki keveset gondol azzal, hogy öszveke- veri eggyikét a’ másikával, vagy inkább a’ ki nem egyébért támadja meg eggyikét, hanem hogy titkon ellensége a’ másikának, és a1 ki, távol legyen hogy az igaznak a' hamistól való elválasztására szükséges elolóvássai élne , úgy látszik inkább, hogy nints néki egyéb vége, hanem hogy az igazat a* hamis által elrontsa.

A’ mit pedig azon Szent Atya mondott az a- hétatosság felől, azt mondhatom én, és ugyan azon tapasztalás megerősíti azt, az áldozás í- ránt; ha kárhoztatván a’ rósz áldozásokat, mindenkor félni köll az embernek, hogy ne kar- IVdgy Böjti IL Könyv. 1