Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( >3 )

tsempességinek kibontása, akaratunk ellen is, kitakarja nekünk azt a' hiúságnak Titkát, Önnön magunk kitakarjuk azt magunknak szent eszméljetek által; mert mikor én az Isten előtt eleimbe teszem a’ halálnak képét , szemlélem én abban mostantól fogyást a’ világnak minden dolgait a1 látásnak ugyan azon pontjában , mellyben a’ halál fogja velem szemléltetni azokat; ugyan azon ítéletet hozok azokról, mel- lyet fogok hozni , megvetendoknek ismérem meg azokat, a’ mint megfogom ismérni, megdorgálom magamat, hogy azokhoz hozzá ragaszkodtam, a’ mint megfogom magamat dorgálni , siratom abban az én vakságomat, a’ mint fogom azt siratni, és onnan az én természeti indulatom meghidegszik , a’ kívánatosság nem többé olly eleven , tsak meghatározatlansággal vagyok többé azokhoz a’ múlandó ’s veszendő javakhoz; egy szóval, meghalok min* dennek lélek , és szív szerént, mert elóllátom, hogy nem sokára valóságosan, és szükség kép- pen megköll mindennek halnom.

És az, Kedves Halgatóim ! az a’ tsudálko* zásra méltó titok, melíyet talált Dávid, hogy a’ természeti indulatit zabolán tartsa , és hogy szintén a’ világnak közepében is , melly az Udvar , megtartsa azt a’ világtól való tökélletes * megválást, mellyre ö reá jött. Mit tselekedett az a' szent Király? megelégedett ó azzal, hogy kérte az Istentől, mint legnagyobb kegyelmet, hogy ismértesse meg vele az ö végét: Add tudtomra nekem Uram az én végemet, (A) és hogy éreztesse is meg vele, meliy közel vagyon 6 ahoz, hogy tuddja meg, de foganatos, és valóságos tudománnyal i a’ kevés üdot, melly

(á) Psal, 38. ,§•