Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
C 80 ) ni bennünket: azért, hogy nem látjuk magunkat , szeretjük magunkat, és eltúrhetetlenek vagyunk az Istennek. De az utolsó ítéleten fogjuk mi látni magunkat, azzal a' szomorú kor- nyűl-állással, hogy igen késón fogjuk látni magunkat , és hogy egyszerre gyulölségnek tárgyai leendünk mind önnön magunknak, mind az Istennek: mind önnön magunknak, kik ol- lyanoknak fogjuk látni magunkat, a’ minők vagyunk; mind az Istennek, ki örök átokkal fog illetni bennünket. Az reszkettette meg a’ Szenteket, és olly Szenteket , kik bizonyosan nem kevesebb elme’ erősségével bírtak mint mi, se’ kevesebbé által-ható világosságokkal mint a mieink. Az vitte reá Szent Jeronymust, hogy hagyja el a’ világot, és vegye föl a penitentzia-tartásnak sanyarúságit. Ha mi meg nem indúlunk azon , jaj nékünk , és a’ mi megkemenykedésünknek! de ámbár melly érzéketlenek legyünk, fogunk mi félni valaha attól , és bánni fogjuk talán örökkön, hogy előbb nem féltünk. Féljünk tehát attól mostantól fogvást, kedves Halgató- im ! és hogy hasznossá tegyük magunknak azt a’ félelmet, ítéljük meg magunkat, minekelot- te az Isten ítéljen bennünket, adjuk meg magunkat a’ mi hitünknek, hogy ellenünk né támadjon. Eggyezzünk meg a’ mi okosságunkkal, halgassuk azt , és hagyjuk az által vezéreltetni magunkat, hogy az a’ házi ellenség, kivel mi még útban vagyunk , ne adjon által bennünket azon szoros igazság’ szolgájinak, mellyektól nem. lehetend kegyelmet remény- leni többé. Előzzük meg azt az önnön magunknak jövendóbéli kéntelen látását ama szabad és akarva való látás által. Ah engedd meg Uram! hogy egy kérést tegyek itten. néked, melly
