Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

1 — C 6 7 ) —

á’ tévelygés , annyi; mint szabad hitűvé tenni ótet. Függetlenül a’ hittől vagyon nekünk o- k.osságunk , melly kormányoz minket, és a’ bűn után is fönn áll okosságunk, melly meg- ismérteti velünk az Istent, melly kötelességeket ád elonkbe, törvényeket szab nekünk, alája vet bennünket a’ parantsolatnak : a’ mi pedig azt mind míveli mi bennünk , nem lehet egy átallyában, sem égészlen megvesztegetett. Tudom én, hogy az az okosság maga egyedül, malaszt, és hit nélkül nem elegendő üdvözlésünkre, és abban ellene mondok a’ Pelagius’ N vallásának. De egyébbaránt, noha nints annak az az ereje, hogy üdvözítsen minket, azt állítom én, hogy az több mint elegendő kár- hoztatásunkra ; és kezesem nékem Szent Pál az én mondásomért, sőt szerzője is ó annak. Megvallom, hogy az az okosság, kivált az első Atyánknak esetétől fogvást, gyakorta behomá- lyosítatik természeti iudúlatinknak felhőitől; de úgy tartom, hogy vágynak annak világossági, mellyeket valamennyi természeti indulatok einem olthatják, és mellyek a bűnnek legsü- rüebb setétsége között megvilágosítanak minket. Akár tehát szemléljük azt az okosságot az Ő tisztaságában, ’s épségében, az az: abban az állapotban, mellyben vettük azt az Istentől születvén, akár szemléljük azt az ő megvesztegetésében, az az: abban az állapotban, melly- re önnön magunk juttattuk azt a’ mi rendetleu- ségink által , azt mondom Keresztények ! hog f az Isten egyenlő képpen fog élni azzal megítélésünkre : miért? azért, hogy fog Ő ítélni minket nem tsak a’ természet szerént való tudomások által, mellyek leendettek volna nékünk a jóról, és a’ roszról , hanem a’ mi tulajdon télé %