Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( «S ) juk jobban, hogy egy-átaljában ne legyen néki többé isteni tisztelete. Szabadosságát a’ mi szívünknek , náelly a’ hit által magát gyötörtet- ni találván, lassanként mutatni, 's végtére reá vinni fog minket arra, hogy költözzünk ki abból a’ kéntelenségból, és szabadítsuk ki magunkat a’ szolgaságból: azt ne.q. lesz nehéz az Istennek megigazlani, és meg fogja ó azt igaziam megérezhető, s meggyőző egy öszvehason- lítás által , megmutatván nékünk, hogy míg erköltsink regulázottak voltak , ép volt a mi hitünk , és hogy a’ mi hitünk nem előbb kezdette meghazudtolni magát, hanem mikor a’ mi erköltsink megvesztegettetni kezdettek. Ám, mondom még egyszer, mit fogunk mi felelni mind ezekre ? fogunk-é apellálni a’ mi hitünktől az elménkhez ? és remény'jük-e, hogy az az elme, melly az isteni tudománynak állítási szerént egy a’ mi hitünknek voltaképpen való, és szükséges fondamentomi közűi , védelműl szolgáljon nékünk maga a’ hit ellen? Nem, nem, Atyámfiái! úgy mond A- rany-szájú Szent János, ne ígérjünk mi magunknak semmit azon részről ; ha a’ mi hitünk kárhoztat minket, az a’ mi elménknek akaratjából, ’s javallásából lészen: mert az az elme önnön maga mondotta nékünk, hogy nem köll sokat engednünk a mi természet szerént való látomásinknak , és az Ő tudomásinak, hogy az Isten’ dolgaiban föllebb való , és kevesebbé tsa- lárd világosságokhoz köllött folyamodnunk, és hogy, ámbár minő megvilágosodott lehetett az, a’ hitnek és Isteii’ hitelességének föl 1 ál köllött halladniok azt. Azt az okosság súgta be nékünk úgy; hogy mikor mi megengedtük neki a mi hitünknek ágazatit rostálni, s bírságolni, nem tsak többet adtunk néki mint sem Advent-L tiünyv. B*