Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 346 )

mint szégyenleni annak látszatni, a’ mi az ember , és a’ minek köll lennie az embernek ? Egy szó, egy tréfa beszéd megháborgat minket, és meg nem szemléljük mitói vagy ki által hagyjuk megháborgattatni magunkat. Mitől? mivel semmi nem hitványabb a’ tréfa beszédnél, mikor az a’ valóságos jó erköltsöt megtámadja: Ki által? mivel hiúságos emberek által háborgattatunk, kiktől akár oltsáltassunk akár jókkáhagyassunk , keveset köll azzal gondolnunk : olly emberek által, kiket mi gyakorta semmire sem bötsülünk : olly emberek által, kiknek könnyuszerüségek nem külömben isten- telenségek , nékünk isméretes ; olly emberek által, kiknek tanátsit egy dologban sem akarnánk követni , sokkal kevesebbé törvényét bévenni; olly emberek által, kikért egy mulatságunkban sem akarnánk alkalmatlankodni magunknak; azokért teszünk mi mindazáltal erőszakot magunkon , azokat kéméljük mi , legsiralmasabb vakság által azoknak vetjük alá magunkat abban, a’ mi a’ legvalóságosabb hasznunkat illeti, t. i. az üdvözséget és isteni tiszteletet. Dütse- kedjünk annakutána, nem mondom a’ lélek’ nagyságában, hanem az elme’ böitsességében s erősségében, hízelkedjünk annakutána magunknak , hogy föltaláltuk a' szabadságot a’ világ felét követvén. Nem, nem, Atyámfiái, kezdi újra Arany-szá’ú Szent János, nem ottan találtatik föl az; távol legyen hogy az által érnénk mi arra , az által esünk inkább legalább való szolgaságba, és egy a’ szemlátomást való büntetések közül, mellyekkel már sujtogat bennünket az Isten , mikor világ’ fijai’ módjára a- karunk élni, az az, hogy ugyan azon üdóben, hogy mi gondolkodunk kivetni az ó igáját, medve! ó gyönyörűségesnek és könnyűnek ne-