Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 331 )

Hány valóságos szegények, kiket sokan megvetnek, mint ha nem volnának azok, a’nélkül, hogy azt a’ fáradságot vennék, és akarnák venni magoknak, hogy megkülömböztetnék ha azok - e ók valóban ? Hány szent szegények , kiknek sohajtozási igen erőtlenek arra, hogy szinte’ mi hozzánk érjenek, és kikhez nem akarunk közelíteni, hogy meghalgassuk ókét? Hány elhagyatott szegények a’ Tartományokban? Hány megszomorodottak a’ fogházakban? Hány lankadozók az Ispitályokban ? Hány szemérmesek a’ különös famíliákban ? Azok között , kik szegényeknek ismértetnek, és kiknek keserves állapotját nem lehet nem tudni, se’ elfelejteni, hányán elhagyattak? Hányán keményen tartottak ? Hány Isten’ szolgái, kik minden nélkül szűkölködnek, midőn azonban az istentelen bóvségben pompában, ’s gyönyörűségben él ? Ha nepflenlr^ utolsó ítélet, azt Gondviselés’ botránközásának , a’ gazdagok’ keménysége ’s érzéketlensége által bosszontatott szegények’ békességéstűrésének lehetne nevezni, ; de ugyan azért készít a’ Gondviselés , úgy mond Arany-szájú Szent János, e’ gazdagoknak szoros , és kemény ítéletet; és azt tökélle- tesen megfogta Dávid , midón mondotta: Meg- ismerem, hogy az Úr a szűkölködő ne k ítéletet testen , és a szegényekért bosszút áll. (A) És mi által ismérte meg Ó azt ? Az által a’ meggyöz- hetetlen okoskodás által, hogy a’ szegények* békességestűrése, azon értelemben, melly- ben jelentettem, örökre el nem veszthetvén, szükséges, hogy legyen az emberek’ ítéleténél föllebb való ítélet, a’ hol megismértessen, hogy valóban nem vész el az; az az: hogy az Isten

(A) Psal. 139. 13.