Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 318 )

oily képpen , hogy mikor ó eljövend engem ítélni, akkor már végbevitetett légyen én általam az elégtétel néki, és a’ bosszúállás ó érette, és hogy nem koll többé néki bosszútállani magáért , és elegettenni magának önnön maga által. Igaz az, kedves Halgatóim ! hogy azért szükséges , hogy a mi penitentzia - tartásunknak meglegyenek eggy helyes penitentzia-tartás- nak minden minémúségi, hogy az törvény szerént való legyen, hogy az buzgó legyen, hogy az foganatos legyen, hogy az kemény, és a’ bűneinknek nagyságához szint’ úgy mint sokaságához hozzá szabott legyen, mert a’ nélkül se’ eleget nem tennénk az Istennek, se’ bosszút nem állanánk érette. De telhetik-é az né künk sokba , mikor arról vagyon a szó , hogy megoltalmazzuk magunkat az Isten' ítéletétől ? És lehet-é valaha panaszolkodnunk azon, hogy sok kívántatik tólünk, mikor arról vagyon a’ kérdés, hogy az ellenünk fölboszontatott Istennel megbékéljünk ? Igaz az , hogy az a’ dü- tsoségíiek Istene azon ítélet szerént fog ítélni minket, mellyet mi a’ penitentzia-tartásban önnön magunk felöl teendettünk volna, és hogy ha mi megkéméllettük magunkat, ö nem fog kémélleni bennünket: A’ ki magának megbocsát, nem botsát ö meg annak úgymond Szent Ágoston ; de merő ellenkező regula által az is következik onnan, hogy ha én nem kéméllem magamat, az Isten meg fog kémélleni engem; hogy ha én nem engedek meg magamnak , az Isten megfog engedni nékem; hogy ha az én penitentzia-tartásom kemény, az ő ítélete köl- lemetes lesz nékem ; végtére, hogy ha én igazságot teszek magamnak , ő meg iog kegyelmezni nékem. Már, mit lehet nékem, magamnak hasznosabbat kívánnom ? Ah Uram! méltatlan