Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 303 )

napján, akaratotok ellen is , tenni azt ma» gamnak: meggyözetvén lelki-ismereteteknek bizonysági által , hogy ti bűnösök vagytok én előttem , fegyverkezzetek föl érettem ama’ szent buzgósággal önnön magatok ellen , kárhoztassátok , büntessétek , sartzoljátok önnön magatokat, hogy én ne ítéljelek meg benneteket. Mert ezt a’ föltételt teszi ő mi nékünk; a’ honnan behozta habozás nélkül a’ nagy Apostol, hogy ha mi jó lélekkel megítélnők önnön magunkat, soha nem ítéltetnénk meg az Istentől: Hogy ha mi magunkat megítélnék nem ítéltetnénk meg ugyan. (A) Ollyan, mondom, ez életnek folytában az Isten’ mívelodésének módja; Ő hágy minket ítélni az ügyét , és reánk akarja hagyni magát az iránt.

De mi történik ? ah Keresztények ! az , a* mit mi soha elegendőképpen megnem sirathatunk, és sí minek köll eggynek lennie nékünk az Isten’ ítélete’ keménységének tsalhatatlanabb jelei közűig ím’ ez az : az az emberek’ kezeik- közé adatott Istennek ügye, az ö hitetlenségeknek foganatja által , minden nap méltatlanul folytattatott, gyengén védelmeztetett, gyalázatosán elhagyatott, tsúnyáúl elárúltatott. Kima- gyarázom magamat. Mennyi gonosztételek , és szörnyű gonosztételek is, tűretnek el a’ világban restségek által , elhalgatások által, hamis okosságok, megvesztegetések , és általhá- gások által azoknak, kiknek azokat büntetniek köllött, és kiket az Isten mások’ elejébe tett, hogy büntessék azokat? Mennyi szentségtörések, mennyi botránkozások , mennyi bűnök, és legundokabb ’s legbötstelenebb bűnök, mel- lyeknek semmi büntetését nem látni, és mel(A) 1. Cor, ii. 31.