Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 298 )

mikor az Isten elvégezte magában, hogy ítélni fogja utolszor a’ világot, a’ mint hogy ítélni fogja azt a’ világ’ végezetén, két fő szándéki voltának néki; az eggyik, hogy igazságot té- szen önnön magának , és a’ másik , hogy igazságot tészen az ó Választottinak.

A’ következés tsalhatatlan, és ennél a’ kö* vétkezésnél állapodok meg én mindjárt , mert az látszatott nékem legerősebbnek ’s legalkal- matosbbnak arra, hogy fondamentomúl szolgáljon a’ nagy-értékű beszédnek , mellyel tennem köll néktek: ím’ ez annak a’ rende ’s reszelése. Az Isten föntartani kívánván az Ő dütsöségét, ítélni fogja a’ világot, hogy igazságot tegyen önnön magának; és azért fog eljönni a’ hatalmasságnak’s isteni fölségnek minden jeleivel Krisztus Jésus, kinek mint Isten* Fijának, előlülnie köll azon az ítéleten: És akkor Látják az ember Fiját eljönni a’ felhőben nagy hatalommal, és ditsoséggel. (A) Ez az én első mondásom. Az Isten, igaz lévén azokhoz, kik néki szolgálnak, ítélni fogja a’ világot, hogy igazságot tegyen az ő Választottinak, és onnan jön, hogy Krisztus Jésus mindenkor úgy beszéllett Tanítványinak arról az ítéletről, mint olly egy dologról, mellynek már előre köllött vigasztalnia őket, bizonyosokká tévén Őket, hogy az az ő dütsoségeknek s üdvözségeknek napja leendene : Ezek pedig megkezdvén lenni feltekintsetek , és emeljétek fel d fejeteket mert elközelget a ti váltságtok. (B) Ez az én második mondásom.

Imádandó igazságok, melly két szókban befoglalják azt, a’ mi valóságosabb az Isten’ ítéletében ; minden egyéb tsak előre tett készű(A) Luc. 21. 27. (B) Ibid. v. 28.