Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 274 )

ságot, vigasztaló igazságot, t. i. hogy függetlenül a’ mi értelmünktől vagy a’ mi szájunk’ ízétől, hogy bizonyos tselekedeteknek vagy azok’ sanyarúságának tekintete nélkül , hogy ki nem menvén a’ mi sorsunkból, sem a’ közönséges utakat el nem hagyván, hogy nem vé- vén föl különös módokat , se’ nem tévén föl magunknak más véget, hanem ugyan azt, melly ki vagyon mutatva nékünk a’ jelenvaló állapotban, melly ben vagyunk, az egész Szentség, az igaz Szentség az, hogy töltsük be, és az Isten’ szándéka szerént töltsük be kötelességinket, hogy tökélletesen azok legyünk, és az Isten szerént legyünk, a’ miknek köll lennünk ; hogy azon állapotra, meilyre hívattunk az Istentől , méltó módon viseljük magunkat ; igazság , mellynek a mi okosságunk mindjárt megadja magát, és mellyet elég az embernek megfogni, arra hogy elhitesse magával azt; igazság, meilyre az egész Szent írás tanított minket, de melly- röl még világosabb próbánk vagyon azokban a’ nagy formákban, mellyeket az Isten e’ mái napon élőnkbe ád.

Mert .azokban a’ formákban, mellyek a’ Szentek, mentt lévén minden megjátszodtatás- tól, látom én világosan, és külömböztetve mi légyen az, hogy Szentnek lenni, és látom én azt igyekezet nélkül, a’ hagyományoknak akadálya nélkül, mint ha a’ Szentség önnön maga lefödözné magát nékem , és érezhetővé lenne nékem. És mivel az Istenen kívül semmi nem jelesebb semmi nagyobban isteni, mint e’féle Szentség ; az az: kötelességek fölött fundáita- tott, kötelességek által reguláztatott, kötelességekben bérekesztetett Szentség ; mihelyest én azt aképpen látom , ámbár minő pártolkodó lehessek én az én kötelességim ellen , érzem