Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

C 2.67 )

hanem elrejtvén magokat a’ setétségben; se* kedvetlenség, mivel az gyakorta föloldotta \s elválasztotta ókét a’ világtól, midón jobban élhettek a’ világ’ boldogságival, és ízlelhették gyönyörúségit; se’ gyávaság, mivel az legbátrabb eltökélléseket tétet, és vitézi szándékokat vitet végbe ó velek; se’ kitsinyszívuség , mivel Ók szenvedvén , meghalván , ’s magokat föláldozván az Istenért, mutattak egy léleknek nagyságát , mellyet az hitetlenség is tsudálott; se’ képmutatás, mivel távol lévén attól, hogy azoknak akaratjok volna látszatni a’ mik nem voltak, minden Ó gondok az volt inkább, hogy ne látszassanak azoknak, a’ mik voltak. Olly embereket, kiket a’ kereszténység formált, és kiknek a’ vitathatatlanul megismértetett szentségek olly föllebbvaló-rendű mindennél annál, a’ mit a’ pogány Philosophia nem mondom gyakorlott, hanem tanított, képzelt, ’s költeni akart, hogy Szent Ágoston’ vélekedésében azoknak a’ keresztény Vitézeknek példája, kiknek ünnepét mi üljük, egy a’ legmeggyózhetetlenebb próbák közűi, hogy vagyon Isten, vagyon isteni tisztelet, vagyon természeten fölűlvaló malaszt, melly mívelodik mi bennünk. Miért? azért, hogy olly fölséges Szentség, mint az, nem jöhetett ki olly megvesztegetett természetből, mint a’ miénk ; azért, hogy a’ Philosophia ’s az okosság nem megynek szint’ addig; azért, hogy nintsen tehát egyéb a’ Krisztus Jésus’ malaszt- jánál, a’ mi ollyképpen fölemelhesse az embereket az egész emberiségnek fölötte, és hogy következendoűl az az Istennek munkája. Azt ünnepli e’ mái napon a’ vitézkedő Anyaszent- egyház ebben a’ jeles ünnepben, mellyet a’ diadalmaskodó Anyaszentegyháznak szentel föl; azzal vagyon megtöltve a’ mennyország. Eni-