Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 262 )

Az embereknek veszedelmes gonoszság, mivel a’ világ’ fija megfosztja magát a’képpen a’ legnagyobban megindító, és az eleve elrendelésnek rendében legfoganatosabb maiasztok közűi eggyiktől, melly a’ jó példa, vagy inkább , a’ mennyire tóle függ, semmivé teszi magára való nézve azt a’ jó példának malaszt- ját ; azoknak a’ megtéréseknek, mellyeknek Ó bizonyságok, és mellyeket elejébe tesz valaki, hogy magába szállítsa Ötét , nintsen többé e- gyéb foganatjok ő rajta, hanem hogy ezer o- koskodásokat, ezer vakmerő ’s rosszul fundál- tatott ítéleteket formáltatnak vele , hogy legsérelmesebb tsúfolódások által, és gyakorta legistentelenebb beszédek által is megfertöztetteti vele azt, a’ mi legszentebb. Engedi azt az Isten , hogy megbüntesse ó benne azt a’ kevélységnek lelkét, melly arra viszi ötét, hogy a’ Szentségnek olly kemény birságlójává tegye magát; a’ honnan történik, hogy távol lévén attól, hogy valamelly gyümöltsot venne a’ példákból, mellyek szemei előtt vágynak, megkeményíti inkább a’ szívét, megerősíti magát az ö repdetlenségiben , megmarad az ö peniten- tziatalanságában, megáltalkodik , és még meg- jobbíthatatlanabbá lészen. A’ hív lelkek ellenben együgyűséggel járnak az Isten’ útaiban, használják a’ jót, mellyet jónak hisznek lenni, annak is veszedelmével, hogy megtsalják magokat , épülnek a’ jó erköltsökben , noha kétségesekben , mellyek jó erköltsöknek látszatnak néki lenni; azokból a’ vitatott példákból is letz- kéket ’s regulákat tsinálnak magoknak ; boldogok lévén, ha még vágynak azok, és nem gondolkodván arról^ bogy ostromolják azokat, áldván az Istent, hogy támasztja azokat maga’ dü-